Poetry by Károly Lencsés
By Károly Lencsés
szobám szolgatér szolgálok
hideg rekedt bent nyög és kér
eső küzd ellenem ellen áll a szél elem,
amit leírok agyvíz cunami mos
ráng a földem, és mire öngyilkos cet
módján partomra vetődök meztelen vagyok
és leigázott fekete nyitott szárnyú
halott madár a nedves homok teljesen beisz
csontjaim üressége sámándobpergés
nincs semmi varázslat…
elszakad a szál fura pókfonálvég
el se kezdődött mondat minden finomsága halott
kárba vesző gőz jelez a teafőző
fúrt koponya
hagyom, fütyüljön a sok kreálmány ki
bögrébe töltöm szomjaim
hangom nem találom, mint
nincs fa a fészer sarka folt
tegnap négy óra után fogyott el
ma még négy előtt én
orrom hideg fehér majd vörös a hegye
ügyesen meglesem jobb dolgom nem? de
nem gyújtunk be, csak ha már hármasban
fent a nap a hold füst a szókormos földem pereme
rá tüsszentek nyál szóközöl
szétfőtt megátkozott tészta
megehetem, amit neked holnap kigondoltam
hátha valami új, vagy ha nem
leöblítem Gábriel az ihlet angyala
homokkal telt poharából kiiszom
minden megkezdett sor illúzióm…
“Writ” (the wings)
By Károly Lencsés
(Translated by Ágnes
Megyeri)
my room’s a servile space I serve
cold trapped inside it groans and begs
rain fights me the element of wind resists,
brainwater what I write, tsunami washes me
my soil twitching, and by the time I wash up on my shore
like a suicidal whale I am naked
a downtrodden black open-winged
dead bird wet sand soaks me in completely
hollowness of my bones is shaman drum’s beat
there is no magic
torn thread strange spider-thread end
sentence not yet begun; its subtlety all dead
wasted steam kettle whistling
bored skull
I let all my creations whistle through
and fill mugs with my thirst
my voice lost
no wood corner of the shed just a blur
it ran out after four yesterday
me before four today
my nose is cold white, its tip red
look out carefully for my good time but
let’s not start the fire yet, only when it’s the three of us
sun and moon above smoke the edge of my word-sooted land
sneeze on it, spittle spacing me out
overcooked cursed pasta
I can eat what I thought tomorrow for you
hoping for something new, but if there is none
wash it down, from the sand-filled glass of
Gabriel, the angel of inspiration I drink up
every begun line of my delusions.
- Károly Lencsés is a Hungarian poet and visual artist, born in
Nyiregyhaza, Hungary, in 1976. He has been writing from a very early age; his
first attempts were in primary school, his passion for writing has not faded
since. He has numerous publications in most Hungarian literary magazines. He
has had two books of poems published, and his poems are included in many anthologies.
Recently, he has been granted the Andras Dugonics literary prize, an award
granted by the public.